Szükségem van egy csokira…
Szükségem van egy ölelésre…
Szükségem van egy kellemes zenére…

Sírtam. . . Sosem voltam könnyű eset mikor meghallottam egy olyan zenét aminek lehet, hogy a szövegét se értettem de mégis meghatott. Ilyenkor van, hogy beugranak azok az emlékek amiket mindig  is elakartam felejteni. Biztos volt már olyan érzésed mikor nem tudtad, hogy mért de sírnod kellett ami jól esett. Velem is így történt… Csendben ültem, nézegettem az üzenőfalakon megjelenő kiírásokat. Unalmas, unalmas,unalmas inkább kapcsolok valami zenét..

Secrets – One Republic

Valamennyit értettem a szövegből, de előjöttek a dolgok mikor minden rossz volt. Abban a hónapban minden rossz összejött. Halálozás, betegség, műtét. Mindig is erős voltam, de ezek a dolgok megérintenek, s nem tudok könnyen felül kerekedni rajtuk. Karácsony mikor nem lehetsz anyukáddal, mert műtik olyan, mintha bezárnának életed végéig egy üres fehér szobába. . . esti monológomról ennyi. Ezzel azt szerettem volna leírni, hogy gondold meg, hogy mikor összeveszel egyik szülőddel lehet, hogy sose látod többé, mert nem tudhatod, hogy éjszaka vagy délután mi történhet.